Minirevizor történetei

Dr. Pocok – régi sebek

– Halló! Jó napot kívánok! Minirevizort keresem! – Jó napot! Én vagyok! Miben segíthetek? – Nem segítség kellene, te írtál nekem sms-t, kispajtás, hogy hívjalak fel, de minél előbb. Hát most hívlak! – Maga az, Pocok bácsi? – Én hát, fiam! Meg se ismersz erről a reszelős, reszkető hangomról? – Most már, ahogy mondja! Akkor… Tovább »

A mindig csodálkozó ember

– Jó napot! Tessék befáradni! Foglaljon helyet! – Bejöhetek? Tényleg bejöhetek ebbe a szép irodába? Nem leszek alkalmatlan, amíg az ügyemet intézi? – Nem, nem, csak tessék Kutnoki bácsi! Mert így hívják, ugye? – Így hívnának? Hát, ismerős a név, ez van az ajtómra is kiírva, de hát honnan tudhatom én ezt? – Kutnoki bácsi,… Tovább »

Kismici és a gyerekes álom

1. fejezet – Képzeld, Minirevizor, tegnap nagyon furcsát álmodtam! Úgy is fogalmazhatnék, hogy eddigi életemben még soha nem fordult velem elő, hogy ilyet álmodtam volna! – A munkáddal kapcsolatosan álmodtál? Azt nem csodálnám, egyre több a panasz ellened! – Ne személyeskedj, Minirevizor, ehhez most egyáltalán nincs kedvem! Azt álmodtam, hogy gyerekem van…jesszusom, még mindig libabőrös… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!