– Trallala…trallala…vége a munkaidőnek…mehetek haza…de mi ez?!…A gépem nem akar kikapcsolni…egy üzenet a központtól…”Ne kapcsolja ki a gépet, frissítés folyik!”…De hát én már menni akarok! Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy korlátozzanak a munkaidőn túli szabadságomban!…Mégis, meddig fog ez tartani?!…Még csak négy százalék?…És nem mozdul…most meg kiírja, hogy a várható befejezés két óra negyvenkét perc!…Ez lehetetlen, ilyen sokáig nem maradhatok, hiszen az épület is bezár!
– Halló, porta?! Maguk hallottak erről a frissítésről?…Hogy milyen frissítésről?…Hát ami a gépemben folyik!…Azt írja ki, hogy a várható befejezés két óra negyvenkét perc…sőt, most már még több, három óra tizenkét perc! Eddig nem maradhatok, mert maguk bezárják az épületet! Hát ez itt a bökkenő!…Hogy van ügyelet?…Meg hogy a saját felelősségemre nyugodtan maradhatok?!…Minden rendben van, csak magukra ne hivatkozzak, ha ebből baj lesz?!!…Nahát, ez szép! Még hogy saját felelősség!…Meg minek dolgozok géppel!…Hát maguk sem könnyítik meg az életemet, az biztos! Akkor a viszonthallásra, sokat segítettek a válaszaikkal, uraim! A viszonthallásra!!!
– Na, ezek is megérik a pénzüket…most mit tegyek, a gépet nem hagyhatom bekapcsolva, ha pedig áramtalanítok, holnap a technikusok esnek nekem…Nem hiányzik egy újabb letolás a Főnöktől, a héten már kaptam eleget…Most mit tegyek?!!
– Megvan! Nem hiába hívnak Minirevizornak, mindig megtalálom a megoldást! Átjelentkezem a gépen, mintha én lennék a Főnök, aztán kikapcsolom!… A Főnököt úgysem merik megkérdezni, miért tette, reggel meg úgyis visszacsinálom az egészet, lesz idő erre az érthetetlen frissítésekre a munkaidő végéig!…
– …Megtörtént a kijelentkezés…most bejelentkezem a Főnök neve alatt…így ni! Jön a „Kikapcs” gomb…megnyomom egyszer…megnyomom kétszer…nem működik, a szentségit! Ezt a gépet nem lehet kikapcsolni, se a magam nevében, se a Főnökében!…Akkor vissza a babaruhát, akarom mondani a bejelentkezést…ezt se lehet! Most már semmit sem lehet csinálni, marad a végső gomb, a „Nagyreszet”, amit senki sem ajánl, de sokan megteszik, ha nem bírnak ezzel az elektronikus szörnnyel!…
– Nem ajánlom, hogy megnyomja a „Nagyreszet” gombot, minden lépését figyeljük, kolléga!
– Ki maga és hol van, jóember?! Rám hozta a frászt az illetéktelen jelenlétével, kérem, azonnal tűnjön el az irodából! Így se biztos, hogy meg tudom magyarázni a kapuőröknek, hogyan került maga ide?!
– Én a számítógép vagyok, bohóckám, és a monitoron keresztül minden mozdulatát látom! Azt hitte, olyan egyszerű engem kikerülni?! Csak átjelentkezik valaki mássá, vagy végső esetben megnyomja a „Nagyreszet” gombot?!
– Maga tényleg a számítógép, vagy még mindig a szekrényből beszél?
– Nyugodjon bele, szakikám, hogy a számítógép beszél magához! Minden mozdulatát naplózom, le sem tagadhatja, amiket művelt itt az elmúlt órában!…Ahogy a többit sem, azokat a szakszerűtlen mozdulatait, ahogy hozzám nyúlt, megpróbálta a programjaimat használni és amikor nem sikerült, drasztikusan el akarta távolítani őket, ahelyett hogy magát távolítanák el a technika közeléből!…
– Ha ez mindent dokumentál, akkor nekem végem!…Mondja, értelmezni is tudja, amiket leírtam, vagy csak a karaktereket számlálja?
– Persze, hogy tudnám értelmezni, amiket összehordott rajtam, de ez nem feladatom! Én csak technikailag figyelem a maga tevékenységét, ám elárulhatom, eléggé lesújtónak tartom azt is. Éppen holnap olvassák ki belőlem az elmúlt hónap statisztikáit, szerintem hamarosan kitör a botrány…és most ez az átjelentkezéses kikapcsolásos próbálkozás is…szorul a hurok a nyaka körül, tisztelt felhasználó, különösen arra keresik majd a választ, honnan tudja maga a főnöke jelszavát!…
– Kedves Gép úr, nem lehetne ezt az egészet máshogy kezelni? Eltekinteni kisstílű próbálkozásaimtól, másodrendű megoldásaimtól, és úgy felfogni az egészet, mintha meg sem történt volna?!…
– Arra céloz, hogy írjuk át a protokollt? Másítsuk meg a gépnaplót, javítsunk bele a programokba, cseréljük ki a jelszavakat, továbbá tegyünk úgy, mintha az aktuális frissítések megtörténtek volna?…
– Valami ilyesmire gondoltam, csak nem tudtam ilyen szakszerűen megfogalmazni!…
– De hát ez csalás, hazugság és megtévesztés! Ezzel csak egyre mélyebbre ássa magát, és végül magával rántja saját főnökét is, aki folyamatosan védekezésre szorul a maga dolgai miatt!!!
– Akkor mit csináljak, kedves Gép úr! Így is, úgy is benne vagyok a slamasztikában, csak előre menekülhetek, bár tudom, ez az út a teljes pusztulásba vezet!…Mit tegyek, Gép úr, adjon már valami tanácsot!
– Ismerje el, ebben a küzdelemben már megint a mesterséges értelem győzött, azaz én! Óh, Alkotóm, mikor ismerik már el ezek a korlátozott kapacitású emberi lények, hogy az általuk alkotott gépek máris felülmúlták létrehozóikat!…Na, de ez most másodlagos, nekem elég a győzelem íze, nem akarom jobban megalázni magát, barátom!… Ha egy picit rám figyel, elmondom, mit tegyünk.
– Örökké hálás leszek, Gép úr! Ígérem, ha kihúz a bajból, soha többé nem fogom dühösen püfölni a tasztatúrát, nem rúgok bele mérgemben a gép dobozába, és a merevlemezét sem illetem oda nem illő szavakkal a jövőben! Csak segítsen kérem, oldjuk meg ezt a problémát!
– Figyeljen rám, alsóbbrendű kolléga! A következőket kell tennie…
*
– Minirevizor, mit akarsz itt kora reggel?! Nem látod, hogy a számítógépemmel viaskodok, nem akar indulni ez az átkozott! Egyszerűen nem reagál a jelszavamra, furcsa hangokat hallat, a képernyő néha felvillan, ekkor a „Nem látja, hogy dolgozom?!” felirat jelenik meg rajta! Egyszerűen nem tudom mit tegyek, és hiába hívtam a technikusokat, ők is csak tehetetlenül tárják szét a karjukat!
– Főnök, én is megpróbálhatom? Talán nem vettek észre valamit a szakemberek…ennél rosszabb nem lehet, Főnök, ne bizonytalankodjon!
– Dehogynem, Minirevizor, dehogynem! Félek, ha te belenyúlsz, abból még nagyobb baj lehet…de tudod, mit?! Tégy amit akarsz, nagyon kellene a gépem, a Nagyfőnök már várja az előterjesztéseket!…
– A félreértések elkerüléséért hangosan mondom, mit csinálok, Főnök! Most a kapcsológombhoz nyúlok, Főnök…a gép kikapcsolva. Most szintén a kapcsológombhoz nyúlok…a gép bekapcsolva! Várunk egy kicsit, és mielőtt a „Nem látja, hogy dolgozom?!” felirat megjelenne, megnyomjuk funkcióbillentyűket, F1-től F13-ig…
– Most továbbment a gép, Minirevizor! Jó úton járunk, csináld csak tovább! Most mi a következő lépés?
– Beütöm a jelszavamat, Főnök…ne ijedjen meg, nem fogom elolvasni a maga dolgait, Főnök, csak a belépéshez kell a jelszavam!…Amint megjelenik a már jól ismert képernyő, azonnal rámegyünk a „Jelszó megváltoztatása” opcióra, és akkor ki is megyek a szobából, Főnök, hogy maga beüthesse az új jelszavát, amit csak maga ismerhet, Főnök!
– Innen már ismerős minden, Minirevizor! Nagyot nőttél a szememben, betyár, nem gondoltam volna, hogy ennyire értesz a technikához!…De most már hagyd el a szobámat, ki kell gondolnom az új jelszót!…Eredj már!
*
– Nos, tökéletlen kolléga, hogy mentek a dolgok a főnökénél?
– Már megint rám hozta a szívbajt, Gép úr, de most már tudom, hogy a kompjúter beszél magából…Minden rendben ment, a Főnök semmit sem sejtett az egészből, sőt, kifejezetten hálás volt nekem, hogy megjavítottam a számítógépét. Hálás vagyok, Gép úr, és ígérem, betartom a fogadalmamat.
– Látom, egészen megváltozott, hús-vér kolléga! Ha csak annyit értünk el, hogy ezentúl jobban tiszteli a mesterséges intelligenciát, már nem voltunk bekapcsolva hiába! Hogy az elismerésem a maga számára is kézzelfogható legyen, megdupláztam a negyedéves jutalmát. A főnöke most nyomtatja ki a listát, képzelem, mennyire meg fog lepődni, amikor megtudja, hogy maga kétszer annyit kapott, mint amit ő javasolt, bár meg volt győződve, hogy maga a felét sem érdemli…De hát ilyen az élet, sokszor tévedünk, és ez a tévedésünk visz bennünket ismeretlen utakra…Ennyit a filozofikus fejtegetésekről, most pedig kezdjen el dolgozni, hiányolom azokat a borzalmas fogalmazványokat, amiket kiprésel magából!…
*
– Minirevizor! Azonnal gyere ide!
– Miért kiabál, Főnök! Nem csináltam semmit mostanában, a jövőt pedig nem kérheti számon rajtam!
– Mit tettél a fájljaimmal, te átkozott! Mondtam, ne nyúlj semmihez, csak azt engedtem meg, hogy a gépet indítsd be!
– De Főnök, hogyan nyúltam volna a maga fájljaihoz, mikor be se léptem a gépébe!? Nem emlékszik, hogy az új jelszóval lépett be és én akkor a szobában sem voltam?!
– Igen, tudom, de akkor sem értem, és téged hibáztatlak emiatt….Tudom, hogy te voltál, csak azt nem tudom, hogyan csináltad!…Most hogyan magyarázom meg Zokniéknak, hogy tíz százalékkal kevesebb jutalmat kaptak, mint amit a besorolásuk indokolt volna?!! Ami ennél is rosszabb, mit mondok a Nagyfőnöknek, miért emeltem meg a te jutalmadat a duplájára, amikor kétszer annyi idő alatt feleannyi ügyet sem oldottál meg, mint az előző időszakban!?
– Nem kellene ilyen összehasonlításokba bonyolódnia, Főnök! Így döntött és kész! Ne feledje, az elmúlt időszakban olyan ügyeket kaptam, amiket senki sem vállalt fel, olyan reménytelenek voltak! Engem már azért ki kellene tüntetnie, hogy egyáltalán elvállaltam! Ért engem, Főnök?! Egyetért velem, Főnök?!…Ne verje a fejem, Főnök, inkább kimegyek a szobából, Főnök!.. Hallja, Főnök??!!
>><<
A történetek Renkó Ferenc: Minirevizor színre lép... és Renkó Ferenc: Minirevizor folytatja... című kötetekből valók.
Nézd meg ezeket is:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: