– Jó napot kívánok! Jókor jöttem?
– Maga jókor jött, de én rosszkor vagyok itt! Mit akar?!
– Maga hívott!
– Én ugyan nem! Ilyen arcra nem is emlékszem!
– Úgy tudom, az adószám mellé nem vagyok köteles fényképet mellékelni. Itt az idézés!
– Jé, ezt tényleg én írtam! Akkor maradjon! Majd csak eszembe jut, ki maga!
– A kifligyár ügyében jöttem, uram! Még most sem emlékszik? Számtalan számlát kiadtam, de magának nem tetszik egyik sem! Most majd megmagyarázza!
– Én?! Nem azért vagyok, hogy magyarázzak, ezt inkább magára bízom. Most már emlékszem…nem tudom, hogyan beszéli ki, hogy négyezer kiflit számlázott ki egyetlen reggel, egy iskolaszüneti napon, amikor nemzeti gyász miatt az egész ország otthon maradt?!
– Hát éppen ez az, uram! Mind otthon maradtak és kiflit majszoltak! Végre békében, nyugalomban tehették ezt, nem kellett villamoson lógniuk, buszon függeszkedniük, taxiban csúcsforgalomtól rettegniük! Végre szabadon zabálhatták azt a rohadt kiflit!
– Ezt értem. De hogyan került hozzájuk a kifli? Teleportálta, akarom mondani, telemorzsálta az árut? Mert ezen a napon a teherfuvarozás is szünetelt!
– Naná! Ezért van számlám repülőgépes szállításról! Mivel mással tudtam volna kiszállítani ilyen nagy mennyiségű pékárut?! Viccel, revizorkám?!
– Na jó, veszem a lapot, kedves uram, ültem már jódos vízben én is! Lógatták, vagy bumeráng jelleggel dobták a kifliket? Mert nem mindegy! Ha lógatták, akkor eggyel több munkafázis rakódott a kiflire, ez miért nem tükröződik az árakban?! Ha dobták, akkor meg árengedményt kellett volna adniuk, önkiszolgálásért! Ért engem, kedves uram?
– Nem, de ez az én nagy szerencsém! Én kitartok amellett, hogy ez lehetséges!
– Kérem, keljen fel a padlóról, és ne ütögesse a frissen lerakott szalagparkettát, mert már megtörtént a garanciális bejárás! És ne legyen ideges egy ilyen egyszerű kérdéstől, ami arra irányul, hogyan sikerült MIG29-essel kiszállítania négyezer kiflit Budapest lakosainak! Emiatt dühöng?!
– Igen, emiatt! Itt a parancsnok engedélye, hogy a gépek felszállhattak! Most már igazán dühös lettem!
– Látom, ez tényleg eredeti parancs… de nem kifliszállítás céljából, hanem NATO hadgyakorlatra! Ez bizony nagy különbség! Ez megalapozza az alaptalan számlakibocsátás és kiflivel lakott területen való szemetelés alapos gyanúját. Vállalja? Így, dühösen is?
– Nem, nem vállalom, maga lehetetlen alak, maga elfuserált revizor! Milyen alapon vizsgálja felül a fiktív számláimat? Mindent olyan szépen elterveztem, maga meg jön és belerondít a vállalkozásomba?! Ez hogyan egyeztethető össze az Európai Unió elveivel? A vállalkozás szabadságával?
– Ez inkább a vállalkozás szabadságvesztésével függ össze, kedves uram! Sajnos, be kell vonnom a vámosokat, a munkaügyiseket, a légügyiseket, az iskolafenntartókat, a kifli szeretetét hirdető civil szervezeteket és az üzemanyagukat éppen elégető MIG29-eseket. Ez eltart egy darabig. Javaslom, addig ne osztogasson kiflit a levegőből, mert én sem a levegőbe beszélek.
– Mondja, nem csinálhatnánk vissza?!
– Mit, a kifliket? Tudja, hol vannak már azok? Bele sem merek gondolni, jegyzőkönyvben pedig semmiképpen nem írom le. Maga csak ilyen ocsmányságokon tud gondolkodni?
– Nem erre gondoltam, a négyezer kiflinek már annyi. Nem zárná le az ügyet egy vállrándítással, hogy legalább én ne repüljek, ha már a kiflikkel megcselekedtem?
– Ne térdeljen itt előttem, nem én vagyok az Úristen!
– De lehetne!…
– Tudja, mit?! Még a repülési napló hiánya miatt is megbüntetem! Útirány, rakomány, hozomány! Repülési magasság, pihenőidők, motorhiba időpontja! Kapitány neve, címe, adóazonosító száma, kiflikísérők adatai! Mindez hiányzik!
– Magának! De nem nekem! Nem lehetne mindettől eltekinteni? A gép kapitánya a sógorom, csak szívességet tett nekem! Azt mondtam neki, hogy hátrányos helyzetű fiatalok étkeztetését valósítjuk meg, ő nem tudott a dolog üzleti oldaláról! Ne legyen szőrösszívű, kegyelmezzen mindannyiunknak, revizor uram!
– Nem tehetem! De most már álljon fel, ne térdeljen itt előttem, mert mindenki bennünket figyel, ne hozzon kellemetlen helyzetbe! A főnököm így is azzal vádol, hogy túlságosan keményen bánok az ügyfelekkel!
– Velem ugyan nem! Én megérdemlem! Térdelhetek még egy darabig?
– Tudja, mit? Térdeljen! De előtte írja csak alá ezt a jegyzőkönyvet! Meg a határozatot is arról, hogy többször ilyet nem csinálhat!
– Nem repülhetek?
– Nem számlázhat! Főleg nem menetközben! Így nem fordulhat elő, hogy kifli helyett időnként kerozint számláz! Erre külön ki sem tértem, csak a büntetést róttam ki csendben.
– Fel fogok lebbezni!
– Azt ne tegye, mert esetleg fájdalmas lehet. Inkább fellebbezzen! Mire számíthatok?…
– Hé, Minirevizor! Ébresztő! Ebéd után még munkaidő van!
– Nem is aludtam, Főnök, inkább fejben számoltam. Ennyire látszott rajtam?!…Na! Ezt nem kellett volna! Fáj!… Pedig még repültem is közben…
*
A történetek Renkó Ferenc: Minirevizor színre lép... és Renkó Ferenc: Minirevizor folytatja... című kötetekből valók.
Nézd meg ezeket is:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: