– Jó étvágyat, Minirevizor! Szabad ez a hely? Ide ülhetek?
– Szabad, ülj csak le nyugodtan, Zabla Matyi! Nem zavar, ha közben megebédelek?
– Nem, nem zavar, tudod, hogy én csak egészséges ételeket fogyasztok, gyakorlatilag immunis vagyok a hagyományos konyhára. Sajnos, ebben az étkezdében hírből sem ismerik a bioételeket, így kénytelen vagyok otthonról hozni. De egy-egy levesre azért lejövök ide.
– Mariska néni, itt vagyok!…Köszönöm, ez a töltött káposzta fenséges! Látom, a töltelék még rotyog a zsírjában, és nem sajnálta a tejfölt sem róla!…Folytasd, Zabla Matyi, csak megköszöntem Mariska néninek, hogy kihozta nekem az ételt és nem kellett sorban állnom még egy negyedórát!
– Szóra sem érdemes!…Ott tartottam, hogy immunis vagyok az ilyen ételekre, egészségtelennek tartom őket, és tartózkodom a fogyasztásuktól. Közismerten ártanak a koleszterinszintednek, korai magas vérnyomást okoznak, és ha nem vigyázol, hirtelen elpattanhat egy ér a fejedben, és akkor mehetsz egy időre táppénzre, amitől oda lesz a magas nyugdíj is…Kicsit gyorsan eszel, Minirevizor, csak úgy habzsolod a töltelékeket!…Te, aki egyébként is hízásra hajlamos vagy, vigyázhatnál jobban magadra! Nem érzel fáradtságot ebéd után, mint aki ledőlne egy percre, és úgy maradna vagy egy-két órát?!
– Nem, semmi ilyet nem érzek, Zabla Matyi, te viszont mintha egy kicsit sápadtabb lennél, mint az előbb, kortyolj csak egyet a kólámból! Még nem ittam belőle, úgyhogy nyugodtan meghúzhatod az üveget!
– Köszönöm, nem élek vele. A kóla is egészségtelen, hizlal, és borzalmasan pezseg a gyomromban. Inkább steril vizet iszom, szűrtet és biotisztítottat.
– Pont jókor jött, Mariska néni, az utolsó falatig elfogyasztottam ezt a nagyszerű töltött káposztát!…Tarjából van a rántott szelet?…Az jó, a karaj nekem egy kicsit száraz az ilyesmihez…És a sült krumpli jól átsült az olajban?…Az a jó, ha egy kicsit csicsog, nehezebben hűl…A kakastaréj hol marad, Mariska néni?!…Ja, hogy külön tányéron hozza, mert olyan széles, hogy lefordult volna a szeletről?…Igen, ekkorára gondoltam, mindent köszönök, Mariska néni, a süteményt egy kicsit később kérem!…Zabla, ne nézd annyira a tányéromat, mert még elájulsz itt nekem!…Már az előbb is észrevettem, hogy elsápadtál, vigyáznod kéne az ilyen ételek közelében, mert még valami tartós betegséget kapsz tőlük!…
– Semmi bajom, Minirevizor, csak szörnyülködve látom, hogy pontosan olyan ételeket eszel, amelyeket a mi igen tisztelt életmódgurunk a legszigorúbban tilt! Az Interneten nemcsak ezeket az ételeket jelölik pirossal, de még az éttermeket is, ahol ilyesmit előállítanak!…Ha hazaérek, az első dolgom lesz nagyszerű üzemi konyhánk tiltó listára tétele!…Hű, de erős illata van ennek a rántott szeletnek, rajta a házi füstölt szalonnából készített kakastaréjjal és a sült hagymakarikákkal!…Még a szagokat is zár alá venném, ha lehetne, az is piszkálja az epét és a májat!…Jaj nekem!…A májam!…Az epém!…A lépem!…Az én tiszta bensőm!… Ezeknek az ételeknek még a közelében sem ajánlatos sokáig tartózkodni, annyira veszélyesek az egészségre! Csak nehogy késő legyen neked is, Minirevizor, csak nehogy késő legyen!
– Nem hagynál nyugodtan enni, Zabla Matyi?! Én nem kértelek meg arra, hogy ideülj, és kritizáld a menüt, amit végig kívánok enni a mai napon! Van neked saját egészséged, védd azt, az enyémet meg bízd rám!
– Nem tehetem! Ugyanis fogadalmat tettünk életmódgurunknak, hogy önkéntes alapon kiválasztunk egy, az étkezése okán halálra ítélt embert és rávesszük, hogy változtasson önpusztító szokásain! Éljen egészségesebben, csatlakozzon hozzánk, együnk együtt a zöldségtálból! Én téged választottalak, Minirevizor és addig nem hagyok neked békét, amíg valamelyikünk fel nem adja! És az nem én leszek! Kitartok a végsőkig, életem árán is megváltoztatom a tiedet, még ha annyira nem akarod is!
– Mariska néni! Kész vagyok a rántott szelettel, ez is olyan volt, mintha édesanyám konyhájában készült volna! Jöhet a hókifli, meg a jó lucsogós rétes, de abból vagy hármat kérek!… Hozzon a kollégámnak is, bár neki a brokkoli a mindene, legfeljebb megeszem helyette!…Köszönöm, Mariska néni, tegye csak le ide közénk, hagy gőzölögjön ez a sok finomság mindkettőnknek!…Hé, Zabla! Mit csinálsz, ne bújj az asztal alá!…Ez olyan gyerekes!…Leadjak egy szeletet?…Kukucs!…Itt vagyok, látod, hogy nem harap a rétes, inkább neked kellene!…Úristen, ez elájult!!!….Tényleg nem bírja ezt a kosztot, de inkább megnyuvad itt előttem, végigcsinálja, csakhogy neki legyen igaza!…Segítség, mentők! Ez a szerencsétlen már a látványtól rosszul lett, van erre valami gyógyszer?!!…
*
– Főnök! Látta onnan, a szomszéd asztaltól, mit történt a Zablával?! Áttért a húsmentes ételre és ez lett az eredménye!…Tényleg veszélyes az ilyen ételeknek még a közelében is tartózkodni, ezt most bebizonyította!…Én mindenesetre megeszek még egy rántott húst az ijedtségre, annyira megviselt az eset…Mariska néni! Jöhet a kétszemélyes Vadász-tál, a vaddisznófejjel! Csak sörét ne maradjon benne, mert az tényleg egészségtelen! Egyetértesz, Zabla?…Ez nem válaszol, Főnök!…Túl jól sikerült a terápia, most tényleg bekerül az intenzívre!…
– Most már tedd le azt a rétest, én is rosszul vagyok mindattól, amit összeettél itt, Minirevizor! Csupán arra kértelek, hogy zökkentsd ki Zablát ebből a bioétel rögeszméjéből, hetek óta nem lehet hasznát venni a csibésznek, munkaidőben kímélő étrendeket állít össze és az ügyfelekkel főzeti meg a napi adagokat! Nem tudom, ki ez az életmódguru, aki telebeszéli a fejét mindezekkel, de minimum adócsaló lehet, máskülönben mit akarna leplezni ezekkel az íztelen ételekkel?! Még az is lehet, hogy két étterme van, amit az egyikben nem főz meg, azt a másikban számla nélkül felszolgálja!…
– Gondolja, Főnök, hogy erre megy ki a játék?! Zabla egy adóáldozat lenne?!…Végül is nem lehetetlen, és ki is nézem belőle a szerencsétlenséget!
– Mindenesetre már az is eredmény, hogy Zabla bekerült az intenzívre, így szem előtt tarthatjuk! Meggyőződésem, hogy az életmódguruja meglátogatja, de akkor mi is ott leszünk!…Elfogjuk a gazembert, Minirevizor, és rábizonyítjuk a csalást!…Méghogy bioétel-specialista! Zabla egy grammot sem fogyott, amióta beállt biomarhának, ez még gyanúsabbá teszi a dolgot! Gyerünk, Minirevizor, szóljunk a többieknek is és állítsuk össze a profilt!…Mondtam, hogy tedd le a rétest, legfeljebb egy hókiflit engedélyezek!…Néztél mostanában tükörbe, Minirevizor?!…Na látod, akkor nem kell magyaráznom, miért kellene elhagynod ezeket a túlfűtött étkezési szokásaidat!
*
– Nővérke! Hol találom Zabla Mátyást, a hagyományos konyhaművészet áldozatát?
– Azt keresik, aki besokallt a túl zsíros ételek látványától? Az egy anyámasszony katonája, nem áldozat! Hát milyen anya szülte, hogy nem képes végigenni egy igazi házi kosztot?!…Egyébként a százhatosban találja, de készüljön fel a legrosszabbakra! Ugyanis az éjszakás nővér kómába ejtette…
– Mit csinált?!
– Kómába ejtette. Mancika, mert így hívják az éjszakás nővért, úgy gondolta, hogy nehéz ételekkel szemben nehéz ételekkel kell harcolni! Úgyhogy szagoltatott a szerencsétlennel egy kis otthonról hozott töltött káposztát, jó füstölt csülökkel! De nemhogy jobban lett volna, ahogy azt Mancika gondolta, még jobban bekómált a beteg! Most felváltva kezeli altatóval és ébresztővel, hátha az agresszív kezelés használ neki!…
– Most éppen mit adtak neki?
– Altatót, kedveském, altatót kapott a huszár! De nyugodtan bemehet, ez még álmában is beszél, egyáltalán nem reagál a hagyományos gyógymódokra! Valószínűleg magát is felismeri, és könyörögni fog egy kis kovászos uborkaléért…de nehogy adjon neki, attól megint csak rosszabbul lesz!…Mancika ezt is kipróbálta…
– Biztos, hogy Mancikát nővérként kell alkalmazniuk? Nem a FABEK, a Fekete Angyalok a Betegek Ellen Könyörtelen Egyesület tagja véletlenül ez az asszony?!…Mintha már olvastam volna ilyen nevű nőről…
– Csak nyugodtan menjenek be, nem fogják zavarni a beteget! Úgyis bent van már valaki. Egy amolyan istenes ember!
– Hogy érti ezt, hogy istenes ember?! Hangosan imádkozik? Keresztet vetett a betegre?!
– Amolyan hálóingszerűben van, a feje kopaszra borotválva, a homlokára pedig egy aranykanalat pingált…Tőlem akár szakács is lehet, de inkább papfélének nézem…
– Főnök, itt az életmódguru! Most elkaphatjuk!
– Ezt tesszük, Minirevizor, ezt tesszük! Te menj körbe, az udvar felől közelítsd meg a szobát és ügyelj, hogy meg ne szökjön!.
– De Főnök! Zabla az első emeleten van, hogy a csudába jutok fel oda?! Ehhez létra is kéne!…
– Hát szerezz egyet! Ha ez az ember menekülne, azt csak az ablakon keresztül tehetné meg! Nem akarom, hogy kicsússzon a kezeink közül, a laborban, zárt környezetben akarom megvizsgálni őkelmét! Úgyhogy indulj, és nehogy elszúrd nekem, Minirevizor, Zablát már csak egy szalmaszál választja el attól, hogy végleg elveszítsük!…Na, indulj, és közben hívd fel a kollégákat, azonnal jöjjenek ide! Minden emberre szükségünk lesz, hogy ártalmatlanná tegyük ezt az istenes embert!!!…
*
– Jó napot kívánok! A nevem Minirevizor, aki pedig mellettem áll, az a Főnök! Tudja, uram, miért van itt?
– Nem tudom, és ha kiszabadulok innen, az első dolgom lesz beperelni magukat! Tudják, ki vagyok én?! Tudják, kiknek az életmódját változtattam meg én?! Magukat úgy kivágják innen, hogy a lábuk sem éri a földet, máris sajnálni kezdem mindkettejüket!…
– Fújja ki magát uram, és mindenekelőtt válaszoljon néhány kérdésünkre! Például arra, hogy mi az ön becsületes neve…merthogy a Joe Antigurmann nem a szüleitől van, az hétszentség!…Véleményünk szerint ugyanolyan gyanús eredetű, mint az a kettőszázharmincmillió forint, amit időközben megtaláltunk a tizenkét bankszámláján!…Ezt hogyan magyarázza, tisztelt uram?! Ennyire jó életmód tanácsokat adott?! Vagy valami másról van itt szó!?
– Az ügyvédem nélkül nem beszélek! Látom magukon, hogy megrögzött húsfalók, még most is csak úgy bűzlenek a tegnap esti panírtól! Lement néhány kovászos is?! Megfejelték az egészet egy kis pincepörkölttel vagy maradtak a töltött káposztánál?!…Ne válaszoljanak, a desszertet egyáltalán nem akarom hallani!…Gondolom, két fogás között locsolni kellett a gigájukat, olyan gyorsan csusszantak le a falatok!…Maguk elveszett, elzsírosodott emberek, persze, agyban is, fel sem vehetik a verseny velünk, életmódatlétákkal, merthogy így hívjuk magunkat, életmódatléták!
– Atléta úr, befejezte? Mert lenne még kérdésünk, nem is elhanyagolható témákban. Például a becses nevét szeretnénk tudni, tudja az igazit, amit a szüleitől kapott, amikor még szeretetreméltó kisfiúként izgett-mozgott abban a kék kis rugdalózóban!…
– Ezt meg honnan tudják?!
– Mindenki volt gyerek, hapsikám, kék rugdalózóban, ha fiúra sikerült, ha meg lány lett, akkor rózsaszínben! Ez a profil alapvetése, ettől már azért messzebb járunk!
– Ha ennyire mindent tudnak, nincs értelme tagadnom! Bartocsik János a nevem, falusi legényből lettem városi életmódguru! A vagyonomat az ügyfelek dobták össze, mert látták, hogy engem mennyire nem érdekel az anyagi világ! Nem kértem őket ilyesmire, szívesen íratnám vissza a nevükre, de sajnos, már egyikük sincs az élők sorában!…Későn találtak meg engem, korszerűtlen életmódjuk akkorra már megpecsételte sorsukat!…
– Zablát mivel hülyítette meg, Bartocsik polgártárs?! Egyáltalán, tett valamit, ami megalapozta a Zablának ajánlott gyógymódot? Vagy simán a lassú halálba küldte őt?!
– Zabla úr egy kivételes képességű ember, egyszer talán az utódom is lehetne! Amikor jelentkezett nálam, alaposan megvizsgáltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy megmenthető, de az ő jelenlegi állapotában csak zsírszegény ételeket ehet, ilyen például az azbeszt!
– Az azbeszt?! Maga megőrült, jóember, az azbeszt egy mérgező anyag, egész házakat bontanak le azért, mert azbesztet találtak bennük!
– Jó, akkor nem azbeszt, hanem más, most pontosan nem tudom a nevét annak az anyagnak, ami csökkenti a koleszterin- és a vércukorszintet, véralvadásgátló és idővel nem okoz reumás görcsöket…ez pedig csak az aszparág lehet!…Pedig az azbeszt menyire a számon volt!…Na mindegy, még időben kiderült, hogy mérgező, helyette viszont itt van az aszparág!
– Nem tudom, mi az az aszparág, de a maga szájából nagyon rosszul hangzik! Nem bízom magában, uram, és még kevésbé abban, hogy jó ételtanácsadója lehetne a mi Zablánknak!
– Megkérem önt, azonnal hagyja abba ezt a kuruzsló tevékenységet, adjon be egy kákettőhuszonnégyest, amivel tevékenységet vált, valljon rá nulla forint árbevételt, azt még elnézzük magának, aztán jelentkezzen ki nagyon gyorsan a magyar adójogból, barátocskám, mert istenemre mondom, addig nem hagyok békét magának, amíg magyar adószáma lesz!
– Nem kellene ennyire barátságtalannak lenni, uram, legalább tisztelje bennem a szent embert! Még nem szégyenítettek meg ennyire, amióta ebben a kaftánban vagyok! Vegye tudomásul, hogy elismernek a szakmámban, számtalan embert gyógyítottam már meg csupán azzal, hogy életmódtanácsokat adtam nekik! A legtöbben halálukig hálásak voltak irányomban, mint már említettem, néhányan házat, mások készpénzt hagytak rám, nem is keveset!
– És mikor haláloztak el ezek a jóemberek? Tanácsadás után vagy alatt?! Netán ön fogta a kezüket haláltusájuk közben? Vagy megkérték, hogy állítsa össze a halotti tor menüjét is?!
– Ne viccelődjön egy ilyen szomorú eseménnyel, ember! Ez gusztustalan és méltatlan az elhunytakkal szemben!…Természetesen én állítottam össze a szertartás utáni vigaszétkezést, ahogy mifelénk mondják! Sok zöldség, kevés hús némi fűszeres rizzsel, néhány sóssütemény, rostos gyümölcslé, szigorúan cukrozatlanul!
– Mondja, guru úr, Zablának mennyi lett volna hátra, ha folytatja magával ezt az ételtanácsadást? Egy hét? Két hét?
– Legfeljebb két hónap! Sajnos Zabla úr makacs ember, nem fogadta meg a tanácsaimat! Utálta a rizst, pedig mással nem tudom pótolni a köretet! A sóssütemény neki nem elég sós, a gyümölcslé lábszagú és mindennek tetejébe zöldségfóbiája van!…Most mondja meg, hogyan lehetek sikeres guru ebben a helyzetben?!
– Maga csak guruljon oda, ahová gondolom, és hagyja békén a mi kollégánkat! Élet-halál közt lebeg a szerencsétlen, nem akar enni, csak fogy, csak fogy, csak fogy! Már a munkáját sem látja úgy el, ahogy megszoktuk tőle, egy-két hét és táppénzre kerül, onnan pedig nincs visszaút, jön a kórház, a kezelések, a gyógyszerek, amelyek mellékhatást okoznak, ezért az orvosok újabb és újabb szereket írnak fel majd neki, hogy ellensúlyozzák a problémákat!…Nem, nem és nem! Nem engedjük, hogy a mi Zablánk idáig eljusson! Álljt parancsolunk ennek a tragikus folyamatnak, itt és most!
– Mégis, hogyan képzelik ezt, uraim! A maguk Zablája felnőtt ember, saját akarattal és életvezetéssel! Ha ő folytatni akarja a projektet, és elfogadja, hogy a cél érdekében életmódváltozásra van szükség, és ez az életmódváltozás éppen most következik be, amelynek külső és hangsúlyozom, átmeneti jeleit maguk is látják, akkor nem tudom, hogyan akarnak megállítani bennünket!
– Pofonokkal, gurukám, jókora pofonokkal! Csak nem képzeli, hogy simán hagyom elpusztulni egyik kollégámat, éppen a szorgalmasabbik fajtából!? Tudja maga, milyen nehéz jó munkaerőt találni manapság? Alig van jelentkező erre a munkára, nyáron mindenki szakács, télen meg börtönőr szeretne lenni, végzettség és rátermettség nélkül! Úgyhogy biztos lehet benne, szakikám, hogy megállítjuk magát, mielőtt maga állítaná meg a mi Zablánk életfunkcióit azzal a szakszerűtlen diétás életmódjával!
– Hallotta a Főnököt, és bizonyíthatom, hogy nem viccel! Ütött már meg rézharangot, ami három napig zúgott, a harangozó meg, aki éppen alatta állt, egy hónapig szájról olvasta a híreket a félnyolcasban!…Jobban jár, ha együttműködik, mert ha a Főnök tényleg beadatja magával a kákettőhuszonnégyest, olyan stressz éri, hogy az anyja sem ismer magára!
– Kezdem belátni, hogy igazuk lehet…jár büntetés is ezzel a kákettőmicsodával?
– Bizony, hogy jár! A törvény a bejelentéskori alaptőke háromszorosában határozza meg a büntetési tételt, amire legfeljebb négyhavi részletfizetést kaphat, de akkor a szorzó hétszeres lesz! Ha erre rávallja a részletező dénégytétizenkettest, az egész vagyona elúszik! Mérlegelje az alternatívákat, fater, de igyekezzen, mert nem bírom a sült zöldség szagát!
– Jól van, döntöttem! Vigyék a Zablájukat, lemondok róla!…Pedig micsoda tehetség volt, micsoda tehetség! Négy hét alatt annyi előrehaladást mutatott, mint a többiek négy hónap alatt! Bírta volna még szusszal, szavamra mondom, ő bírta volna a legtovább!
– Akkor megegyeztünk, fater? Ne akarja, hogy még egyszer megjelenjünk magánál a Főnökkel, mert még rosszabbul is járhat! Na pá, gurukám, foglalkozzon egy kicsit magával is, úgy látom, súlyfeleslege van!…A viszont nem látásra, az ajtó után forduljon jobbra!…Na, mi is mehetünk, Főnök, már nincs itt több keresnivalónk, Pista bácsi bezárhatja a labort!…Végül is minden a legnagyobb rendben, Főnök, minden a legnagyobb rendben!…Zabla újra a régi lesz, Főnök, ez az egyetlen rossz hír mára, Főnök!
*
A történetek Renkó Ferenc: Minirevizor színre lép... és Renkó Ferenc: Minirevizor folytatja... című kötetekből valók.
Nézd meg ezeket is:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: