Minirevizor történetei

A ráérő tűzoltó esete

– Főnök, tudja, mi a tűzeset jelentés négy aranyszabálya?

– Nem tudom, Minirevizor, de nem is akarom tudni! Már megint hol járnak a gondolataid?!…Tudatom veled, hogy mi itt ellenőrzésekkel foglalkozunk és a tűzesetek olyan távol állnak tőlünk, mint te és egy tisztességesen megírt jegyzőkönyv!

– De Főnök, igazán nem kellene ennyire ellenségesnek lennie! Ez a tűzeset, amiről beszélek, igenis hozzátartozott egy ügyhöz, úgy is mondhatnám, hogy vészesen közel! Csak a tűzoltókon múlt, hogy sikerül-e lefoglalnunk egy milliókat érő házat vagy percek alatt hagyunk odaveszni mindazt, ami még megmenthető lett volna a költségvetés számára!…

– Ez valami kibúvó akar lenni, Minirevizor?! Így akarod kimosni magad a bajból, mert későn érkeztél a helyszínre és a biztosítékul nyújtott ingatlant a szemed előtt hordták el a tulajdonosok?! Ezt akarod mondani, te szerencsétlen?!!!

– Semmi ilyesmi nem állt a szándékomban, Főnök! Időben érkeztem, még a tulajok előtt, így sikerült kitennem a „Foglalt, eladni csak a Hivatal engedélyével lehetséges” táblát. Ahogy ott vártam, hirtelen sikoltást hallottam a negyedikről, kisvártatva füst jelent meg az ablakban, ami egyre csak terjedt, csak terjedt, nyomában lángok csaptak fel!…Félelmetes volt ez az egész, Főnök, de nem vesztettem el a lélekjelenlétemet! A túloldalon észrevettem egy telefonfülkét, odarohantam és hívtam a tűzoltókat, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva…nulla-négy, aztán kicsöng.. .és kicsöng.. .és kicsöng…

– Befejeznéd a makogást, egészen ideges lettem, ahogy itt tonizálod, hogy „kicsöng…meg kicsöng…meg kicsöng”! Azt akarod mondani, hogy a tűzoltók nem kapták fel azonnal a kagylót? Hogy más tűzesetek is voltak abban az időpontban és vizes kézzel nem akartak a készülékhez nyúlni?

– Nem tudom, Főnök, hogy miért, de nemigen akarózott felvenniük a telefont. Mire valaki beleszólt, már égett a teljes negyedik, tüzet fogott a harmadik, parázslott a második!…A bátrabbja végső kétségbeesésében leugrott a szomszéd ház udvarán tárolt szivacsmatracokra! Aztán azokkal is baj lett, néhány zsarátnok rájuk hullott és vészesen kezdtek összezsugorodni!

– Egyszerűen nem tudom, hogy miért neked jutnak az ilyen rázós esetek?!…Zokniék az elmúlt tíz évben semmilyen káreseményt nem jelentettek az ellenőrzések során, Csíki Mikiék pedig mindig többet találtak, mint amire számítottak! Egy ház helyett kettőt, négy lapostévé helyett nyolcat!…

– Nem én választom az eseteimet, Főnök, ezt legjobban maga tudja! Nem varrhatja a nyakamba a kiválasztást, legfeljebb kérheti Bornemissza Péternét az előkészítésnél, hogy előre tesztelje a tűzveszélyes ügyeket!…Jaj, Főnök, csak vicceltem, miért verekszik rögtön?!…

– Mert nem elég, hogy alulteljesítesz, még szemtelen is vagy, Minirevizor! Azt viszont tudod, hogy részletes jelentést kell írnod az ügyről, túl nagy értékű a veszteség! Azt is le kell írnod, hogy vizsgálat előtt történt az eset, így jogilag nem vagyunk támadhatók!…Még szerencse, hogy ki tudtad tenni a táblánkat, ezzel is azt bizonyítjuk, hogy figyelmeztetésünk ellenére keletkezett a tűz, ki tudja, milyen megfontolásból, és kinek az érdekében?!…Ha belegondolok, kezd ez az egész gyanús lenni nekem.. .te nem voltál közvetlen életveszélyben?

– Köszönöm, hogy érdeklődik, Főnök, de végig úgy éreztem, biztonságban vagyok. Késedelem nélkül felmértem a helyzetet, a fejem tiszta volt, akaratom rendben, így mentem telefonálni, Főnök!

– Ez mindenesetre mentő körülmény számunkra, Minirevizor, ezt feltétlenül bele kell venni a jelentésbe! Vissza tudsz emlékezni, hogyan zajlott le a telefonbejelentés, mit kérdeztek a tűzoltók, és mit válaszoltál te?!

– Mindenre pontosan emlékszem, Főnök, előttem van az egész! Még most is borzongás fog el, ha arra gondolok, ahogy megbillent a föld, a ház előtt hatalmas lyuk nyílt, amelybe kis híján belecsúsztam én magam is, telefonfülkéstől, mindenestől!

– Akkor halljam, Minirevizor, aztán eldöntjük, merre vegyük az irányt a jelentésben! Védekezzünk vagy támadjunk, fogjuk az adózóra vagy marasztaljuk el a tűzoltó kollégákat?!…Halljam, Minirevizor, ne hagyj ki egyetlen szót sem!

 *

– Halló, ott a száznégy? Minirevizor vagyok és egy haváriát szeretnék bejelenteni!

– Csak nyugodtan, uram, csak nyugodtan! Mondja el, mit lát?

– Én?! Semmit, bent állok egy fülkében, és a készüléket bámulom.

– Ember, maga a Tűzoltóság számát hívta! Még egyszer kérdezem, mit lát a helyszínen? Ég a ház, repül a zsarátnok? Robban a szomszéd járgánya? Na, mondjon már valamit!

– Ja, ezt kérdezi? Akkor kimegyek a fülkéből…jaj, nem lehet! Ha kilépek, nem tudom tartani a kagylót! Ha tartom a kagylót, nem látok semmit! Most mit csináljak?

– Van magánál borotválkozó tükör?

– Éppen van egy, véletlenül magammal hoztam a reggeli rohanásban. Abba is nézzek bele? Akkor sem látom a helyszínt!

– Emelje fel bal kezével, a fejével egyvonalba, és egy kicsit buktassa balra. Ha belenéz, látni fogja, mi történik a maga háta mögött, akkor is, ha nem fordul hátra!

– Igen, és mindent látok is vele!

– No, akkor engem is tájékoztasson! Ha a tükörből egy pillanatra felnéz a fülke falára, lát egy piros lapocskát, felül telefonszámok vannak sárga alapon fekete betűkkel, alatta meg kérdéseket lát felsorolva, fehér alapon! Megtalálta?

– Ha odanézek, akkor nem látom, mi történik a hátam mögött! Ezt szabad?

– Csak egy pillanatra nézzen a lapra, ennyi idő alatt még nem történhet végzetes tragédia. Hogy jól értsen mindent, én innen olvasom a mondatot, maga meg a lapról követi, amit mondok. Meg vagyok értve?!

– Ha maga is el tudja olvasni, ami itt van, akkor minek kérdezget engem! Rohanjon a helyszínre és oltsa el a tüzet, de nagyon gyorsan!

– Hát én megkaparom magam! A tévedés kizárása érdekében kérem, hogy olvassuk együtt azt a k..va mondatot!

– Hát jó! A tűzeset…

– Állj! Én olvasom hangosan, maga meg magában olvasva követi, amit mondok! Akkor kezdem. A tűzeset, káreset pontos helye?

– Tűzesetről tudok, káresetről nem. Odamenjek megkérdezni, hogy lett-e valami káruk?

– Ember, melyik utcában áll most maga?

– A Pityere hat előtt vagyok. Hátam mögött ég a Pityere öt. Miért nem azzal kezdte, hogy erre kíváncsi? Ez a késedelem egy egész kéményébe került szegényeknek!

– Ember, jól van, az első kérdésre megfelelt. Most tovább kérdezek. Nézze a második kérdést. Mi ég, milyen káreset történt?

– Már megmondtam, káresetről nem tudok, csak tűzesetről. Ne kérdezzenek, jöjjenek, a kémény után a homlokzat is megdőlt, néhány ember a kilengő ablakszárnyakba kapaszkodva kiabál kétségbeesetten… innen nem tudom kivenni, mit… odamenjek megkérdezni?

– Maradjon ott, ahol van! Most felteszem a harmadik kérdést. Van-e emberélet veszélyben?

– Azt nem tudom, veszélyben vannak-e, de ketten most pottyannak lefelé a negyedikről! Kijönnek végre, vagy tudósítsak tovább? Lassan már nem lesz értelme annak, hogy hívtam magukat, itt egy gödör tátong a ház helyén, egyedül a telefonfülke áll még, amelyből beszélek. És már arra sincs idő, hogy feltegye a negyedik kérdést, mert lassan én is lefelé csúszok, fülkéstől-mindenestől, és most már biztos vagyok benne, hogy maguk ennyi információ birtokában sem fognak időben megérkezni! Na, páááááá!

 *

– Hát ez tényleg nem mindennapi eset, Minirevizor! Nem irigylem a tűzoltó kollégákat sem, annyi szent! Ha betartják a szabályokat, leég a ház, ha elkezdenek a maguk feje után menni, projektezni, akkor szembekerülnek az előírásokkal!…Ugyanez a mi problémánk, azzal a különbséggel, hogy miattad is állandó készültségben kell lennünk, mert te minden szabályt áthágsz, Minirevizor!

– Főnök, ne most jöjjön ezzel! Nem örül, hogy megmenekültem? Ez az ügy sokkal veszélyesebb, mint gondoltam, a mozgóbér kiszámításánál ezt is vegye figyelembe, Főnök!

– Persze, hogy örülök, Minirevizor, még csak az hiányzott volna, hogy igazoló jelentést kelljen írnom arról, hogyan vesztettem el az utolsó hivatalnokomat…mármint sorrendben az utolsót, szerencsére munkatársakból van elég, még olyanokból is, akik dolgoznak amellett hogy bent eszi őket a fene az épületben!…

– Annak köszönhetem az életem, hogy a fülke egy pillanatra fenn akadt a szakadék szélén, Főnök, így tudtam kiugrani belőle! Nem néztem én se hátra, se előre, csak rohantam, rohantam, rohantam!

– Nem hagynád abba a szavak állandó ismételgetését, Minirevizor!? Ez olyan…olyan beteges dolog! Egyébként voltál már Rontó dokinál megvizsgáltatni magad?

– Nem volt rá még időm, Főnök, először magának akartam elmesélni mindent!

– Pedig jó lenne, ha meglátogatnád a derék dokit! Ha kiderül, hogy belső sérüléseid vannak, vagy pszichésen sérültél, és ebben az állapotban engedtelek dolgozni, az egész üzemi balesetnek minősül, és az ingünk-gatyánk rámehet a gyógykezeltetésedre!…Apropó! Beírtad magad a „Hivatalos eltávozások” könyvbe, mielőtt kiléptél a hivatal kapuján?

– Hoppá, Főnök, azt bizony elfelejtettem…Nem baj, fordulok egyet, gyorsan bepótolom, mielőtt Gizike lezárja a mai napot.

– Ezt nem fogod megtenni, Minirevizor, mert ez csalás! Ha nem írtál be semmit, az olyan, mintha hivatalosan nem is mentél volna sehová! Eltávozásod igazolatlan maradt, a különbséget legfeljebb ledolgozhatod, a szabadidőd terhére! Ja, és örülj, ha Rontó doki lesz olyan szíves, és ingyen megvizsgálja a sebeidet, amiket munkaidőn kívül szereztél!…

– Na, de Főnök! Ez nem igazság, mindent a hivatal érdekében tettem!

– Ezt bárki mondhatja, Minirevizor!…De van egy jó hírem is! Mivel nem hivatali ügyben jártál a Pityere utcában, igazoló jelentést sem kell írnod! A jegyzőkönyvet lezárhatod azzal, hogy váratlan káresemény történt, nincs mit behajtani, de ne számíts ebben a negyedévben egy fia mozgóbérre sem! Aki nem hoz, az nem is kap, megértetted, Minirevizor!…Ha nem tetszik, átmehetsz a tűzoltókhoz, egészen jól elbeszélgettetek, mialatt leégett az ingatlan!…Nem, ne szólj egy szót sem, akkor én se szólok Zokniéknak, hogy ismét helyetted kell hozniuk a tervet!…Na, vonulj el és dolgozz, csinálj valami szokatlant is a mai napon! Ne is lássalak délig, addigra talán elfelejtem ezt az esetet!…Még hogy leégett a biztosítékul nyújtott ingatlan!…Most mit mondok a Nagyfőnöknek? Hogy mégiscsak Minirevizort küldtem ki egy ilyen fontos ügyben?!…Hová tettem az eszem?!…És most ez a telefon is…maga az, Nagyfőnök? A Pityere ügyben hív?…Mindjárt átmegyek és mindent megbeszélünk, nyugodtan, szépen…igen, nyugodtan, szépen!…Nyugodtan, szépen…mondom, hogy nyugodtan, szépen!…

 

>><<

A történetek Renkó Ferenc: Minirevizor színre lép... és Renkó Ferenc: Minirevizor folytatja... című köteteiből valók.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!