Minirevizor történetei

A különös szerencsejáték

– Főnök! Hallotta a hónap viccét?…Nem?! Akkor elmesélem! Úgy kezdődik, hogy a rádióban bemondják a lottóösszeget, tudja, unásig ismételgetik, hogy mindenki ráharapjon! A nagy összegre a hivatal is felkapja a fejét, azonnal kiszáll két csinovnyik a szerencsejátékosokhoz, és egyikük megkérdezi: „Maguknak meg honnan van ennyi pénzük?!“… Bruhaha…bruhaha… jaj, a szívem… nem tudom abbahagyni a röhögést, Főnök!…Érti?! A barmok megkérdezik a szerencsejátékosokat, hogy honnan van ennyi pénzük!… Hát én azonnal meghalok, Főnök, akkora szívás ez a vicc, Főnök!

– Minirevizor, ez nem vicc! Zabla Matyiék éppen most vannak ott megbízólevéllel, és a pénz eredetét kutatják!

– De hát ez egy állami szervezet, Főnök, éppen olyan, mint mi vagyunk, sőt, ők a mi részünk!…Főnök, ezek nem lutrira mennek…vagyis arra, de nem úgy, Főnök, ahogy maga gondolja! Ki fognak nevetni bennünket, ha ilyet teszünk!…Ez az egész szerencsejáték biznisz egy nyitott könyv, beszedik a pénzt a parasztoktól, lecsípik a magukét, lecsípik az államét, a többit meg visszaosztják egy sorsoláson keresztül!… Mi ebben az, ami szúrja a hivatal szemét, Főnök?!

– Maga a megnevezés, Minirevizor! A totó-lottó!… Hogy aszongya, „Totón-lottón nyerni jó, Megtérül a rávaló!”. Ezt a szlogent hallom már gyermekkorom óta, de élő emberrel még nem találkoztam, aki egy petákot is nyert volna! Hát ezért támadunk, Minirevizor! Ezért indítunk össztüzet a vétkesekre! Meg kell tudnunk végre, kik és milyen szándékkal állnak e mögött!… A Nagyfőnök is egyetért az akcióval, sőt, ő maga kezdeményezte, felsőbb utasításra! A nagyon nagy főnökök még nem akarnak színre lépni, de rajta tartják a kezüket a projekt ütőerén!… Mindenesetre most meg kell várnunk Zabláékat, mit végeztek első körben a szerencsejátékosokkal!

*

– Na végre, hogy megjöttetek, Matyikám! Gyorsan mondjátok el, mit tapasztaltatok ott, abban a fene nagy szerencsebarlangban!

– Hát, Főnök, nem szívesen mondom, de fabatkát sem ért, hogy kimentünk!

– Ezt hogy érted, fiam?! Erőszakot alkalmaztak? Vagy ellenkezőleg, mindjárt többen akarták aláírni a megbízót és ezen összevesztek? Mesélj már, a mindenségedet, ne úgy kelljen mindent kihúzni belőled!

– Ha engedné, Főnök, hogy végigmondjam, mindjárt meg is értené, mi történt! Az, hogy semmi sem történt! Már az ajtóban feltartóztattak bennünket. Valami zöld kis emberke állt ott, a lábát beakasztotta az ajtónyílásba, és csak azt hajtogatta feszt, hogy „davaj, davaj!” Én mondtam, hogy ez itt a Kárpát-medence, tessék magyarul beszélni, de ő csak tovább hajtogatta a magáét! Mivel se aláírni, se átvenni nem akarta a megbízólevelet, egy idő után beleuntunk és eljöttünk, Főnök!

– Ez érthetetlen és nagyon furcsa egy társszervtől, Zabla fiam! De hát mit tegyünk, fegyverrel nem kényszeríthetjük ki a vizsgálatot, az jogszerűtlen lenne!

– Nekem van egy javaslatom, Főnök! Szerintem Minirevizort kellene odaküldeni, ő éppen olyan furcsa, mint az a kis zöld emberke volt, biztosan szót értenének egymással! Ez váratlan és abnormális, de nem erőszakos megoldás lenne, arról nem beszélve, hogy ha sikerrel jár, nem kell jelentést írnunk a meghiúsult vizsgálatról, ami direktben rontaná a mozgóbérünket!

– Ez jó ötlet, Zabla fiam, ez nagyon jó ötlet! Minirevizor úgyis híres az ügyek nemszokványos megoldásairól, amelyek ugyan végig botrányosnak tűnnek, ám a végére valahogy mindig megoldódnak!…Tudjátok mit?! Elfogadom a javaslatot! De hogy ne történjen még nagyobb baj annál, minthogy Minirevizor is részt vesz az ügy megoldásában, személyesen fogom felügyelni őt és az ügyet, méghozzá oly módon, hogy vele tartok!… Zabla fiam, szólj Ponty Gizikének, írjon ki egy megbízót Minirevizor és az én nevemre…most, most, mondom, hogy azonnal indulunk!… Nem tetszik nekem ez az egész… még hogy nem lehet bejutni oda!…Pedig a Nagyfőnök is várja az eredményt…Na, készen van? Akkor indulhatunk, Minirevizor, kösd fel a gatyádat, nem találkozunk minden nap karattyoló zöld emberkékkel!

*

– Jó napot kívánok! Minirevizor vagyok és azért jöttem, hogy az illetékessel beszéljek!

– No, davaj, davaj, nem érteni magyar?!

– Én érteni magyar, de te nem beszélni! Jó szótárt nézel, kolléga? Merthogy annyira erőlködsz itt, hogy csupa zöld lettél, ha nem vigyázol, még átüt a nadrágodon is…Na, nem kell az erőszak, nem verekedni jöttünk, hanem vizsgálódni!… Mi vagyunk a ti felettesetek, ez itt a Főnök én meg a Minirevizor vagyok! Érteni most már, kicsi zöld kolléga?

– Miért nem mondtátok hamarabb, hogy magyarok vagytok? Értek én ezen a nyelven is, azért is alkalmaztak ebben a közintézményben!

– Ez megnyugtató és egyszersmind örvendetes, de most már álljon el az ajtóból, ember, mert be szeretnénk jutni! Én, mint a hivatal egy meghatározó Főnöke, felsőbb utasításra azonnali, úgynevezett „kilencven-per-tizenkettes” kiemelt vizsgálatot akarok végezni itt a totó-lottó üzletágnál! Egyébként maga kicsoda és miért ilyen zöld?!

– Uram, én nagyon jól ismerem a személyiségi jogaimat, a törvény szerint erre a kérdésre nem kell válaszoljak! Viszont oda tudom vezetni az én Főnökömhöz, aki még nagyobb és zöldebb mint én, úgyhogy kérem, mellőzze a kellemetlen megjegyzéseit!

– Na végre, hogy szót értünk egymással! Indulhatunk is, uram, már alig várom, hogy valaki aláírja a megbízólevelet, amely itt lapul a belső zsebemben… Mondja, még mindig a „Totón­-lottón nyerni jó, Megtérül a rávaló!” szlogennel operálnak? Ha igen, akkor arra kérem, hogy amíg itt vagyunk, kapcsolják ki az összes hangosbemondót, nehogy elhangozzék ez az undorító felhívás, mert nem állok jót magamért!

– Legyen nyugodt, uram, ezt a szlogent már nem használjuk. Az én főnököm, aki éppen olyan nagy és hatalmas főnök, mint maga, új szlogent vezetett be. Hogy aszongya „Űrből jöttem, űrbe megyek, ennyi pénzből megtehetek!”

– Eszénél van, jóember?! Hiszen ez nyelvtanilag helytelen, mondattanilag értelmezhetetlen, emberileg megbocsáthatatlan!!!…Akkor már inkább az előzőt kérem, a hetvenes évekből!… És hogy jön ide az űr?! Így utalnak finoman a pénz hűlt helyére?! Mégiscsak lenyúlták a lóvét?!

– Ön félreérti, uram! A huszonegyedik században élünk, nem reklámozhatunk ősi eszközökkel! Az űr, az érdekli az embereket igazán! A meztelen nő, meg a luxusautó már nem hoz lázba senkit, de a gravitáció nélküli létezés, az igen!

– Hát én ebben is kivétel lennék, uram, mert engem igenis lázba hoz a meztelen nő! És tudja, mit?! Ennél már csak egy hathengeres amcsi kocsi tud jobban felizgatni! Ehhez mit szól, marketing-zsenikém?! Nem gondolta, ugye, okostojás, hogy őslényeknek reklámoz?! Erősíts meg, Minirevizor, hogy neked is ilyen álmaid vannak, mert mindjárt bokán rúglak!

– Hogyne, Főnök, teljes mértékben igaza van! Én például egy luxusházra izgulok, meg Miamiba mennék rendszeresen nyaralni a nyereményemből! És még az anyósomnak is adnék…

– Kuss, Minirevizor, erre most nem kíváncsi senki! Inkább koncentráljunk a vizsgálatra, mert egyre inkább nem tetszenek errefelé a dolgok!… Egyébként miért van ilyen csend az épületben? Hol vannak a kollégák?

– Egyedi szabadnapot rendeltünk el, mert túl nagy bevételt termeltek ebben a hónapban a dolgozók, és le kellett őket jegelnünk egy kicsit… ne értsenek félre, csak képletesen mondtam, szeretem az ilyen kifejezéseket, és gyakorlom is őket, mint jegelni, aszalni, pácolni és sűríteni…

– Ez se tetszik, Minirevizor! Feláll a szőr a hátamon, hogy egyedül vagyunk az épületben ezzel a zöld gnómmal!… Mindegy, végigcsináljuk, már csak az én nyugalmam érdekében is, hogy amikor a pszichoanalitikusomnál vagyok, ne kelljen állandóan a gyermekkori traumákkal jönnöm!…

– Itt is vagyunk, uraim! Íme a főnököm szobája. Én nem léphetek be ide, de maguk igen. Sok szerencsét a szerencsétlenségben!… Ez is egy szlogen, szintén a főnököm találta ki, de csak a jövő hónapban vezetjük be!… No, a viszontlátásra! Én addig eldúdolom a dalt, miszerint Az űr az én hazám, Itt nincs más, csak a kazán, Jól befűtünk ezeknek, Nyoma sincs a pénzeknek!”

– Hátborzongató, ahogy ez a zöld kolléga beszél és énekel, Főnök! Valami baljósat érzek a levegőben, de nem tudom, mi az! Fogjuk meg egymás kezét, úgy lépjünk be ebbe az állítólagos főnöki irodába!

– A fészkes fene fogja meg a kezedet, Minirevizor! Nincs az a veszély, ami miatt testközelbe kerülnék veled!… És különben is, a helyzet komolyságához illően viselkedj, te nyegle beosztott!… Köszönj, amikor belépünk, csak akkor szólalj meg, amikor én engedélyt adok, és szaporán jegyzetelj, hogy később pontosan meg tudjuk fogalmazni a vádiratot!

– Értem, Főnök, és e szerint fogok cselekedni! Én töröm be az ajtót, vagy maga feszíti ki azzal a széles vállával?

– Kopogunk, Minirevizor, kopogunk! És amikor engedélyt kapunk, akkor belépünk az ajtón, illedelmesen köszönünk, és megvárjuk, míg a főnök engedélyt ad arra, hogy elmondjuk jövetelünk célját! Megértetted?!

– Igen, Főnök!

– Akkor indulás!…Mire vársz?! Kopogj, a mindenedet, csak nem azt várod, hogy helyetted kopogjak?

*

– Főnök, ez az ajtó ráz! Ahogy hozzáértem, belém csapott a kettőhúsz! Ez lehetséges lenne? Itt így védekeznek a sok pénz miatt?!

– Nem tudom, még sohasem hallottam ilyesmit, pedig tagja vagyok a Hivatali Biztonságot Szolgáló Kiemelt Utasítások Szervezetének, rövidítve a HIBISZKUSZ-nak. Mi alkotjuk azokat a szabályokat, amiket később a Főnökség a saját maga ötleteként vezet be… Ámbár árammal játszani nem férfidolog, számíthatunk rá, hogy ez a főnök egy sunyi alak!

– Hallja a surrogó hangot, Főnök?! Mintha generátoron ülne valaki, és a sugárzástól égnek állna a haja!

– Ne fantáziálj, Minirevizor! Inkább lépj be, mert mialatt beszéltél, az ajtó magától kinyílt, mintha belülről lenyomták volna a kilincset… Jó napot kívánok! A Főnök vagyok a hivataltól, ahová maguk is tartoznak! Nem akarjuk ellenőrizni magukat, csak baráti látogatásra jöttünk!…

– Lépjetek közelebb!…Közelebb!…Még közelebb!

– Főnök, már a szoba túlsó végében vagyunk, de főnököt nem látok! Nem becsapásra megy itt a dolog?!

– Forduljatok meg, és azonnal megláthattok! Itt vagyok mögöttetek és garantálom, hogy ebből a szobából nem távoztok élve!

– Főnök, ez itt van mögöttünk! Zöld, egy gömbgenerátoron ül és tényleg égnek áll a haja! Legalább háromszor akkora, mint maga, Főnök, és egyáltalán nincs vicces kedvében!… Elvesztünk, Főnök, csináljon valamit, mert nem érjük meg a következő percet!

– Kérem, ne ízléstelenkedjen, ez nem illik egy totó-lottós kollégához! Ráadásul, ha főnöknek vallja magát, akkor viselkedjen főnökként, például úgy, mint én!…Jaj! Ne lökdösődjön, és ne bocsásson energiát rám, mert így nem tudok pozitív véleményt adni a maga munkájáról, jóember!

– Főnök, ez nem érti, mit akar maga! Ez csak ölni tud, meg a pénzt eltenni! Ez egy ufó!

– Nem kellene mindjárt ilyen messzire menni, Minirevizor! Ez az úr egy kicsit meg van zavarodva, idő kell neki, hogy feldolgozza, hogy vizsgálat indult ellene! Ugye, kedves uram?!…Nem szólal meg, de én biztos vagyok benne, hogy együttműködő lesz, ez pedig pozitívan hathat a jellemzésére…

– Főnök, ha nem lép hátra, ez a lény ledarálja a fejét!…A karjait máris pörölyként forgatja, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki nagyon akarná ezt a vizsgálatot!

– Akkor gyorsítsunk az eljáráson, Minirevizor! Első kérdésem, hol a mani?! Másodjára meg arra válaszoljon, mire volt jó ez a borzalmas szlogen? Harmadiknak meg…

– Engem te ne kérdezgess, hájpacni, nem vagy abban a helyzetben, hogy feleljek neked! Igen, gyűjtjük az emberek pénzét, hogy abból a mi csodálatos ufó társadalmunkat gazdagítsuk! Tudod, milyen jó üzlet itt, nálatok a totó-lottó?! Mindenki meg van veszve a nagy maniért, ahogy ti mondjátok, és észre sem veszi, hogy közben szép kis summát hagy ott nálunk minden héten! Ebből igázunk le benneteket, az egész planétátokat, hogy aztán a keresetetekből még több totó és lottószelvényt vásárolva tovább erősítsétek a mi világunkat!… A foglyaim vagytok, innen élve ki nem juttok!…Meggondoltam magam, egy időre elhalasztom a kivégzéseteket! Ugyanis ti fogjátok elvinni a manit az űrhajómhoz! Bepakoltok, aztán én meg kipakollak benneteket a bőrötökből! És ezt szó szerint értsétek, nyavalyás földi lények!

– Ez nagyon zűrös ügy, Főnök! És pont nekünk kellett ebbe beletrafálnunk?! Itt járt Zabla, de még a közelébe se jutott mindannak, amit mi máris átéltünk, Főnök! Azért ez is jelent valamit!

– Semmit sem jelent, Minirevizor, csak azt, hogy megint benne vagy egy zűrös ügyben, és én mit sem sejtve követtelek! Most már biztos vagyok benne, hogy ezek a lények foglyul ejtették a kollégákat, hogy súlyosabb cselekményekre ne is gondoljak, elfoglalták az épületet, és rátették a kezüket a pénzre.. .bár nem tudom, ez a kéz hasonlat az ő esetükben helytálló-e?!

– Ne ezzel törődjön, Főnök, mindjárt megsülünk a sugárzástól, amit közben ránk bocsátott a lény! Maga máris vörösebb a kelleténél, én meg bizsergést érzek a fejemben… Hé, ne kotorásszon az agyamban, Zöld bátyám, még ha akkora is, mint az udvari fészerem!…Főnök, ez meg akarja törni az akaratunkat, a magáét már sikerült?…

– Valóban ezzel foglalatoskodik, de egyelőre hiába…Nem adok infót a Nagyfőnökről, ha kicsapom a biztosítékot, akkor se!… Te állat! Miért vagy kíváncsi az anyósom nevére?! Meg akarod jutalmazni?…Ne tedd, ez fáj! Inkább sugaraznád, az neki fájna!… Minirevizor, ez a szeretteimet bántja, és az ellenségeimet biztatgatja, ezen keresztül akar ártani nekem…Vigyázz, mert veled is ezt teszi mindjárt!…Jaj, a fejem, jaj, a hajam…sült szagot érzek, ez sütögeti az emlékeimet!…

– Zöld bátyám, nem hagyná végre abba, amit a Főnökkel tesz?! Nem látja, hogy a végét járja szegény, mit kínozza tovább?!…Ebből a vizsgálatból már úgyse lesz semmi, elég, ha a Főnök agyából kitörli a maga emlékeit.. .mondom, a maga emlékeit, Zöld bátyám, ne a többit! Még az hiányozna, hogy ne ismerjen rám, és minden kezdődjön elölről egy új főnökkel!… Inkább az én agyamban kotorásszon!

– Te is sorra kerülsz mindjárt, kis kretén! Merthogy így hív a Főnököd, ugye?! Nem nagyon értékelnek sokra téged…nem is értem, mi köt mégis hozzájuk…Látom már! Te semmit sem tudsz a rendes munkáról, mégis mindent megoldasz…ez bosszantja őket, és mindent megtesznek, hogy égessenek téged a nagyfőnökök előtt!… Ám egyre-másra dugába dől a tervük, mert te rendre jól jössz ki a bulikból!… Te egy igazi sorscsapás vagy számukra, fiam! Kezdelek kedvelni, pedig nagyon utálom a fajtádat, ott pusztítom, ahol érem!…Tudod, mit?! Meghagyom az életed, keserítsd tovább vele az övéket, miután mi végleg elhagyjuk ez a porfészket, és visszatérünk szép, komfortos otthonunkba, a Tragyak Galaxisba!

– Tényleg meghagyná az életem, Zöld bátyám?! És a Főnökét is? Mert ha az övét elveszi, eggyel kevesebb személyt tudok bosszantani a jelenlétemmel! Magának semmit sem jelent ez a pocakos hájpacni, de nekem elégtételt jelent majd, hogy tovább bosszanthatom, egészen a nyugdíjig!

– Rendben, kis kretén barátom, legyen a kívánságod szerint! Elengedlek, de előtte kapsz egy kis energiát, hogy el ne felejtsd, kivel is állsz szemben!…Már adom is…még egy kicsit…meg még egy kicsit!… Úristen, ennek cink alapú agya van, ami visszaráz!… Ez… nagyon… gáz…visszasüt a cink, már egész forró a testem, a rezgésszámom meg csillapodik…egyre csillapodik…belehalok…belehalo…beleha!…

– Zöld bátyám, vegyen vissza, mert nagyon fúvódik! Szét fog durranni, ha tovább matat az agyamban!…Hát nem megmondtam!…Most minden csupa zöld lett, Zöld bátyó szétkenődött a flaszteren!… Főnök, magát is beterítette rendesen, alig látszik ki a löttyből!… Tényleg muszáj volt ennek így történnie?!

*

– Gyertek! Itt vannak a túlélők! Itt van Minirevizor, ez meg túlélte?! Hát a Főnök?! Ha a Főnök odaveszett, minden ufónak annyi! Ezt én mondom, Zabla Mátyás!…De nézzétek csak! Még él a rohadt ufója, ott tápászkodik fel a földről! Csupa zöld, pont olyan, mint aki az ajtóban állt! Üssétek, testvéreim, egyet a Főnökért, egyet meg érettünk!

– Álljatok meg, kollégák! De hisz ez a Főnök, csak beterítette a zöld lötty, amikor szétpukkasztottam a lényt! Merthogy én végeztem vele, én, egyedül, kollégák! Nekem köszönheti a Főnök is, hogy életben maradt! Megmentettem a világot! Lesz lottó meg totó a jövő héten is, erről gondoskodtam!

– De nagy a mellényed, Minirevizor! A világot megmentetted, de hagytad, hogy a Főnököt ilyen méltatlan helyzetbe hozza egy ufó?! Még a megbízót se írattad alá vele, megpusztult, mielőtt megtehette volna! Most majd írhatod az igazoló jelentést, de a Főnök nevében is…Ugye, Főnök? Vagy még nem tud megszólalni, Főnök? Nem csodálom, Főnök! Ez már megint a Minirevizor volt, Főnök!!!

*

 

A történetek Renkó Ferenc: Minirevizor színre lép... és Renkó Ferenc: Minirevizor folytatja... című köteteiből valók.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!