Minirevizor történetei

– Na, Minirevizor, mit álmodtál az éjszaka? Már régen meséltél valószerűtlen álmaidról. – Ne is mondja, Főnök! Tényleg álmodtam valamit…valami szörnyűséget! Kint volt az Elmezavar Elhárítás, és bevittek olyanért, amiről nem is én tehetek! – Ez tényleg borzalmas álom lehetett…de teljesen rád vall, ezt az életben is el tudnám képzelni rólad! Ülj le, és meséld… Tovább »

– Főnök, tudja, mi a tűzeset jelentés négy aranyszabálya? – Nem tudom, Minirevizor, de nem is akarom tudni! Már megint hol járnak a gondolataid?!…Tudatom veled, hogy mi itt ellenőrzésekkel foglalkozunk és a tűzesetek olyan távol állnak tőlünk, mint te és egy tisztességesen megírt jegyzőkönyv! – De Főnök, igazán nem kellene ennyire ellenségesnek lennie! Ez a… Tovább »

– Trallala…trallala…vége a munkaidőnek…mehetek haza…de mi ez?!…A gépem nem akar kikapcsolni…egy üzenet a központtól…”Ne kapcsolja ki a gépet, frissítés folyik!”…De hát én már menni akarok! Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy korlátozzanak a munkaidőn túli szabadságomban!…Mégis, meddig fog ez tartani?!…Még csak négy százalék?…És nem mozdul…most meg kiírja, hogy a várható befejezés két óra negyvenkét perc!…Ez lehetetlen,… Tovább »

 – Jó napot kívánok! Jókor jöttem? – Maga jókor jött, de én rosszkor vagyok itt! Mit akar?! – Maga hívott! – Én ugyan nem! Ilyen arcra nem is emlékszem! – Úgy tudom, az adószám mellé nem vagyok köteles fényképet mellékelni. Itt az idézés! – Jé, ezt tényleg én írtam! Akkor maradjon! Majd csak eszembe jut,… Tovább »

– Főnök! Hallotta a hónap viccét?…Nem?! Akkor elmesélem! Úgy kezdődik, hogy a rádióban bemondják a lottóösszeget, tudja, unásig ismételgetik, hogy mindenki ráharapjon! A nagy összegre a hivatal is felkapja a fejét, azonnal kiszáll két csinovnyik a szerencsejátékosokhoz, és egyikük megkérdezi: „Maguknak meg honnan van ennyi pénzük?!“… Bruhaha…bruhaha… jaj, a szívem… nem tudom abbahagyni a röhögést,… Tovább »

– Jó étvágyat, Minirevizor! Szabad ez a hely? Ide ülhetek? – Szabad, ülj csak le nyugodtan, Zabla Matyi! Nem zavar, ha közben megebédelek? – Nem, nem zavar, tudod, hogy én csak egészséges ételeket fogyasztok, gyakorlatilag immunis vagyok a hagyományos konyhára. Sajnos, ebben az étkezdében hírből sem ismerik a bioételeket, így kénytelen vagyok otthonról hozni. De… Tovább »

  – Főnök, tudja, mit álmodtam? – Nem, Minirevizor, de majd csak elmondod. Addig is ne álldogálj a sapkámon, hanem hajlítsd meg a derekad, vedd fel a földről és tedd fel a fogasra! – Bocs, Főnök, nem vettem észre, hogy a fehér sapkáján állok. Különben azt álmodtam, hogy beidéztek az Ügyfélhivatalba! – Ügyfélhivatalba?! Te még… Tovább »

– Nézem a naptárt, nincs bejegyzés…nem várok senkit mára…De mi ez a mocorgás az ajtóm előtt?!…Hé!…Maga kicsoda, jóember és legfőképpen hogyan került ide, ahová a madár se tudna berepülni, nemhogy egy ilyen fejlett ügyfél, mint maga?! – Bocsásson meg nekem, uram, de én már tegnap érkeztem, csak nem tetszett észrevenni a nagy kavarodásban. Itt ültem… Tovább »

– Halló! Jó napot kívánok! Minirevizort keresem! – Jó napot! Én vagyok! Miben segíthetek? – Nem segítség kellene, te írtál nekem sms-t, kispajtás, hogy hívjalak fel, de minél előbb. Hát most hívlak! – Maga az, Pocok bácsi? – Én hát, fiam! Meg se ismersz erről a reszelős, reszkető hangomról? – Most már, ahogy mondja! Akkor… Tovább »

– Jó napot! Tessék befáradni! Foglaljon helyet! – Bejöhetek? Tényleg bejöhetek ebbe a szép irodába? Nem leszek alkalmatlan, amíg az ügyemet intézi? – Nem, nem, csak tessék Kutnoki bácsi! Mert így hívják, ugye? – Így hívnának? Hát, ismerős a név, ez van az ajtómra is kiírva, de hát honnan tudhatom én ezt? – Kutnoki bácsi,… Tovább »

1. fejezet – Képzeld, Minirevizor, tegnap nagyon furcsát álmodtam! Úgy is fogalmazhatnék, hogy eddigi életemben még soha nem fordult velem elő, hogy ilyet álmodtam volna! – A munkáddal kapcsolatosan álmodtál? Azt nem csodálnám, egyre több a panasz ellened! – Ne személyeskedj, Minirevizor, ehhez most egyáltalán nincs kedvem! Azt álmodtam, hogy gyerekem van…jesszusom, még mindig libabőrös… Tovább »